Porcelán kiállítás / Porzelanaustellung

Sehr Geehrte Künstlerinnen und Künstler, sehr geehrtes Publikum!

Die Deutsche Selbstverwaltung Ödenburg hat mit Freude angenommen, eine Porzellananausstellung im Rejpál-Haus zu veranstalten. Unsere Aufgbabe und Mission ist es, die deutsche Kultur und Traditionen in Ödenburg zu pflegen.
Einer der Gründer der ungarischen Porzellanindustrie stammte aus Ödenburg, so konnten wir für die Ausstellung der Werke von Frau Papné Barbara und der Porzelanmanufaktur Pintér hier Platz anbieten.

Die wunderschönen Meistwerke aus weißem Gold wurden zu Objekten der Aristokraten, der Vornehmen und der Berühmtheiten dieser Welt. Davon, dass es so wird, konnte Vince Stingl in seinem Leben nicht einmal träumen. Das Leben von Vince Stingl (geboren 1796) ist wenig bekannt und nicht leicht zu entschlüsseln. Man musste fast 150 Jahre warten, bis es klar wurde: der ödenburger Vince Stingl war es, der die Grundlagen der weltberühmten Porzellanmanufaktur Herend ablegte. 

Weißes Gold – so nannte man einst das Porzellan.
Dieser edle Werkstoff ist fein, mit keinem anderen Material vergleichbar, zugleich hart und zerbrechlich, und wenn man ein hochwertiges Stück vorsichtig anklopft, ertönt ein charakteristischer Klang. Das edelste Material der Keramikherstellung, das Porzellan, stammt aus China und wurde zwischen dem 7. und 10. Jahrhundert, zur Zeit der Tang-Dynastie, erfunden. Sein Grundstoff ist Kaolin, das mit Feldspat, Kalk und Quarz vermischt wird. Die Masse wird bei sehr hohen Temperaturen gebrannt, anschließend glasiert und danach bemalt.
Da die Europäer die Herstellungsmethode des Porzellans lange Zeit nicht kannten, war jedes Stück, das zu uns gelangte – angeblich erstmals dank der Kreuzritter – von unschätzbarem Wert.
In Europa begann man erst im 16. Jahrhundert mit der Porzellanherstellung, an mehreren Orten, unter anderem im heutigen Deutschland, Italien und Frankreich. Im 18. Jahrhundert gelangte das Geheimnis auch nach Wien, und im historischen Ungarn wurde erstmals in Holics Porzellan hergestellt. Die Massenproduktion begann im 19. Jahrhundert.
Im 19. und 20. Jahrhundert waren bürgerliche Haushalte ohne Porzellanobjekte – vor allem Tafelgeschirr und Ziergegenstände wie Vasen – kaum vorstellbar.
Den Wert des Porzellans machten einerseits die lange geheim gehaltene Herstellungstechnik aus, andererseits die Schönheit, Zerbrechlichkeit und Unersetzlichkeit der Objekte. Wir Menschen fühlen uns hingezogen zu dem, was einzigartig und unersetzlich ist – das Porzellan ist ein zerbrechliches Wunder.

Lassen Sie uns die Stücke bewundern, das Einzigartige und Unersetzliche hinter ihnen erkennen, die wunderbare Welt von Barbara und Csaba entdecken und uns zugleich an einen Soproner erinnern: an Vince Stingl.
Hiermit eröffne ich die Ausstellung und danke Ihnen herzlich für Ihre Aufmerksamkeit!

Tisztelt Művészek, Tisztelt Közönség!

A soproni német nemzetiségi önkormányzat örömmel fogadta a kezdeményezést, hogy porcelán kiállítás legyen a Rejpál házban. Hiszen nekünk feladatunk és missziónk a soproni német kultúra, hagyományok ápolása és a kiemelkedő soproni német polgárok emlékének megőrzése. Tekintve, hogy a hazai porcelánipar egyik legjelentősebb megalapítója soproni volt, így adhatunk helyet Papné Horváth Barabara és Pintér porcelán kiállításának.

A fehér aranyból készült csodaszép remekművek a világ arisztokratáinak, előkelőinek és hírességeinek kedvelt tárgyai lettek. Arról, hogy ez így lesz, Stingl Vince kőedény fabrikáns küzdelmes életében még csak álmodni sem mert.  A soproni születésű mester kis herendi kőedénykészítő műhelye idővel világhíres manufaktúra lett, ahol a kaolin-földpát-kvarc titkos elegyéből, a fehér aranyból csodálatos luxus porcelántárgyak születtek. 
Az 1796-ban született Stingl Vince kudarcokkal teli életének története kevésbé ismert, fordulatokban gazdag állomásait nem is egyszerű kibogozni. Kártyafestőként kezdte, volt kőedénykészítő, élete alkonyán rejtélyes módon eltűnt, majd kocsmárosként felbukkant. Örökös pénzzavar, vagyonának elzálogosítása, perek kísérték életét, ma mégis szobra áll a Herendi Porcelánmanufaktúra udvarán. Igaz, csaknem 150 évig kellett várni, hogy kiderüljön: a soproni Stingl Vince rakta le a világhírű Herendi Porcelánmanufaktúra alapjait.
Fehér arany – egykor így is nevezték a porcelánt. E nemes anyag finom, semmilyen más anyaghoz sem fogható, egyszerre kemény és törékeny, és ha óvatosan megkocogtatunk egy minőségi darabot, jellegzetes hangot ad.
A kerámiagyártás legnemesebb anyaga, a porcelán Kínából származik, a VII-X. század között találták fel, a Tang-dinasztia idején. Alapanyaga a kaolin, amit földpátokkal, mésszel és kvarccal vegyítenek. A masszát igen magas hőfokon égetik ki, azután mázzal látják el, majd festéssel díszítik. Mivel az európaiak nem ismerték a porcelánkészítés módját, minden darab, ami hozzánk eljutott – állítólag először a keresztes lovagoknak köszönhetően –, igen értékes volt. Európában csupán a XVI. században kezdtek el porcelánt előállítani, több helyen is, a mai Németország, a mai Olaszország és Franciaország területén, de Bécsbe is eljutott a porcelángyártás titka a XVIII. században, a történelmi Magyarországon pedig először Holicsin kezdtek porcelánt készíteni, a tömeggyártás pedig a XIX. században indult meg. A XIX. és XX. században a polgári otthonok elképzelhetetlenek voltak porcelántárgyak (elsősorban étkészletek és dísztárgyak, például vázák) nélkül. A porcelán értékét részben az adta, hogy oly sokáig titokban maradt gyártásának technológiája, részben pedig a tárgyak szépsége, törékenysége és pótolhatatlan volta.
Mi emberek pedig vonzódunk ahhoz, ami egyedi és pótolhatatlan, a porcelán a törékeny csoda. 

Gyönyörködjünk a tárgyakban, lássuk meg a tárgyak mögötti egyediséget, pótolhatatlanságot, fedezzük fel Barbara és Csaba csodálatos világát és emlékezzünk meg egy soproniról Stingl Vincéről.
A kiállítást megnyitom és megköszönöm szíves figyelmüket!